Családbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
március 23. csütörtök, Emőke

Elindult az őszi Életrevalók Filmklub

Vakbarát módon, audio-narráció kíséretében vetítik az Életrevalók Filmklub soron következő filmjeit a Budapesti Művelődési Központban. A programra a belépés ingyenes, azonban regisztráció szükséges az adó-vevő készülékek miatt.

Hat akadálymentes filmmel indítja őszi évadát az Életrevalók filmklub a Budapesti Művelődési Központban, együttműködve a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft-vel. Elsőként Antal Nimród Kontroll című filmjét vetítették szeptember 16-án, melyet egy kerekasztal beszélgetés előzött meg az audio-narráció eddigi tapasztalatairól és az audio-narrációval ellátott DVD-k elterjesztésének lehetőségéről. A vetítés után a résztvevők benyomásaikat, észrevételeiket megosztották az audio-narráció megvalósítóival, valamint Oláh Sándor filmszakos szabad-bölcsész moderálta beszélgetés keretében együtt dolgozták fel a filmélményt.

Soron következő filmek:

2016. szeptember 23. 18.30 – Dögkeselyű

2016. szeptember 30. 18.30 – Argo

2016. október 07. 18.30 – A nyomozó

2016. október 14. 18.30 – A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

2016. október 21. 18.30 – Vadászat

Az audió-narrációs szolgáltatás a látássérült – gyengénlátó, aliglátó, illetve vak – emberek számára teszi hozzáférhetővé a vizuális művészeteket, a média produktumait narrátor segítségével, aki lényegre törően, érthetően és élvezhető módon közvetíti a vizuális üzeneteket.

A filmek akadálymentesítéséhez az audio-narrációt a Tandem Csoport – A fogyatékossággal élőkkel az akadálymentes kultúráért munkacsoportja készítette.

A belépés ingyenes (Budapest XI., Etele út 55/A.), azonban regisztráció szükséges az adó-vevő készülékek miatt.

Újbuda

LEGFRISSEBB
×

Tudatos Szülő, Tiszta Gyermek – Drogprevenció Újbudán  

„Ez hogy lehet? – hallottam önmagam segélykiáltását, amint megtudtam. Mindig azt gondoltam: „Á, az én gyerekem soha!” – néha ugyan hallottam egy s mást a drogról, ám elképzelni sem tudtam, hogy ez velünk, a mi családunkban előfordulhat. Legyintettem és éltem tovább a már megszokott – ha lehet ilyet mondani – feszültséggel, meg nem értéssel, konfliktusokkal teli családi életem. Hajtottam a munkahelyemen, dolgoztam keményen. Néha még a munkát is hazahoztam. És ha gyerek nem jól tanul? – elintéztem némi fenyegetőzéssel, mi lesz, ha megbukik, hol dolgozhat majd a jövőben. Itt tartunk. Mit tettem, mit csináltam rosszul? – kérdeztem magamtól, míg az önvád lassan körbeölelt. – Kihez forduljak, ki tud segíteni? Mit kellett volna másképp tennem? – cikáztak tovább a kérdések a fejemben, egyik a másik után. – Csak, nehogy megtudja valaki! – gondoltam és nagyon-nagyon kétségbe estem…” (Szülő)