Családbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
március 28. kedd, Gedeon, Johanna

Összefogásra buzdít a Széchenyi család

Élelmiszer adományokat adott át a Menedékház Alapítványnak Széchenyi Tímea, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány kuratóriumi elnöke június 1-én. A két szervezet közötti kapcsolat az Újbuda Önkormányzata által május 27-én tartott „Esélyek utcája” program révén jött létre.

Széchenyi Tímea szerint ahhoz, hogy a rászoruló családok jobb helyzetbe kerüljenek összefogásra van szükség. Úgy véli, erre Magyarországnak minden lehetősége megvan. - Vannak olyan polgárok, családok, cégek, akikkel összefogva meg tudjuk teremteni a feltételeket ahhoz, hogy ezek a gyerekek méltóságban nőjenek fel – hangsúlyozta. A Menedékház Alapítvány éjjeli menedékhelyén lakók többsége a kerület utcáiról, köztereiről kerül az intézménybe. A Családok Átmeneti Otthonai az ország egész területéről fogadnak rászoruló családokat, egyedülálló várandós anyákat, köztük újbudaiakat is. Nagy Zoltán a Menedékház Alapítvány szakmai igazgatója szerint sok módja lehet annak, hogy az újbudaiak segítsék munkájukat: bármilyen kerületi és társadalmi hosszabb távú együttműködés fontos, legyen az forprofit, nonprofit vagy civil szerveződés. Véleménye szerint mikro (kerületi) szinten kell együttműködni, hogy javítani lehessen az emberek életszínvonalán, szociális helyzetén. Elmondta, hogy a nyár közeledtével egyre fontosabb az önkéntesek segítsége, az iskolai szünetben ugyanis nem könnyű lekötni a kicsiket, gyermekeik pedig ritkán jutnak el nyári táborba. Ehhez felajánlásokat és olyan önkéntesek jelentkezését várják, akik szívesen szerveznek szabadidős programokat akár intézményen belül is. Bár lakóik jórészt önfenntartóak, a tartós élelmiszer adományok egész évben segítséget jelentenek számukra.

H. L.

LEGFRISSEBB
×

Tudatos Szülő, Tiszta Gyermek – Drogprevenció Újbudán  

„Ez hogy lehet? – hallottam önmagam segélykiáltását, amint megtudtam. Mindig azt gondoltam: „Á, az én gyerekem soha!” – néha ugyan hallottam egy s mást a drogról, ám elképzelni sem tudtam, hogy ez velünk, a mi családunkban előfordulhat. Legyintettem és éltem tovább a már megszokott – ha lehet ilyet mondani – feszültséggel, meg nem értéssel, konfliktusokkal teli családi életem. Hajtottam a munkahelyemen, dolgoztam keményen. Néha még a munkát is hazahoztam. És ha gyerek nem jól tanul? – elintéztem némi fenyegetőzéssel, mi lesz, ha megbukik, hol dolgozhat majd a jövőben. Itt tartunk. Mit tettem, mit csináltam rosszul? – kérdeztem magamtól, míg az önvád lassan körbeölelt. – Kihez forduljak, ki tud segíteni? Mit kellett volna másképp tennem? – cikáztak tovább a kérdések a fejemben, egyik a másik után. – Csak, nehogy megtudja valaki! – gondoltam és nagyon-nagyon kétségbe estem…” (Szülő)