Családbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
március 28. kedd, Gedeon, Johanna

Új játszótér a Gesztenyéskert Oviban

Versmondással, énekkel és körjátékokkal indult a szentimrevárosi Gesztenyéskert Óvoda udvarának az átadója december 4-én. Az új burkolat, és az új játszótéri játékok mellett párakaput és ivókutat is kapott az óvoda.

- Régóta szerettük volna, hogy az udvarunk felújításra kerüljön - mondta Krajcsovitsné Döry Krisztina a Gesztenyéskert Óvoda igazgatója. - Nagyon poros volt és kissé elhanyagolt. Örültünk, hogy a polgármesteri vezetés úgy döntött, hogy most a mi udvarunkat fogja felújítani. - Nemrégiben a gesztenyéskerti játszóteret adhattuk át a polgármester úrral - mondta Simicskó István sportért és ifjúságért felelős államtitkár - most pedig az óvoda belső udvarának az átalakítása is megtörtént. Balesetmentesebb, kulturáltabb környezetben játszhatnak a gyermekek a jövőben. A munkálatok több, mint 13 millió forintba kerültek. Sok helyen térkőcsere és burkolatpótlás történt, valamint az udvar jelentős része új gumilap borítást kapott. A modern játszóeszközök mellé pedig egy párakaput és ivókutat is felállítottak, ami a nyári hőségben a gyerekeknek rengeteget jelent majd. - A 40-50 éves, vagy még régebben kialakított óvodáknál a játszótéri eszközök tönkrementek, az udvar kialakítása pedig nem korszerű - mondta Hoffmann Tamás polgármester. A fű lenne ugyan ideális, de a sok gyerek kitapossa és nem tudja elérni a célját. Ezért fontos, hogy ne földes legyen az udvar, hanem valamilyen szilárd burkolattal rendelkezzen. Szalagátvágással nyitotta meg a felújított udvart Simicskó István és Hoffmann Tamás kicsik számára, és mivel az átadó közel esett a Mikulás naphoz, az ünnepség végén a gyerekek csokimikulást is kaptak. Egymás vállát fogva kígyózó sorokban izgatottan várták, hogy sorra kerüljenek. A nagy piros szalaggal átkötött zsákok pedig déli gyümölcsöket rejtettek a délutáni uzsonnához.

LEGFRISSEBB
×

Tudatos Szülő, Tiszta Gyermek – Drogprevenció Újbudán  

„Ez hogy lehet? – hallottam önmagam segélykiáltását, amint megtudtam. Mindig azt gondoltam: „Á, az én gyerekem soha!” – néha ugyan hallottam egy s mást a drogról, ám elképzelni sem tudtam, hogy ez velünk, a mi családunkban előfordulhat. Legyintettem és éltem tovább a már megszokott – ha lehet ilyet mondani – feszültséggel, meg nem értéssel, konfliktusokkal teli családi életem. Hajtottam a munkahelyemen, dolgoztam keményen. Néha még a munkát is hazahoztam. És ha gyerek nem jól tanul? – elintéztem némi fenyegetőzéssel, mi lesz, ha megbukik, hol dolgozhat majd a jövőben. Itt tartunk. Mit tettem, mit csináltam rosszul? – kérdeztem magamtól, míg az önvád lassan körbeölelt. – Kihez forduljak, ki tud segíteni? Mit kellett volna másképp tennem? – cikáztak tovább a kérdések a fejemben, egyik a másik után. – Csak, nehogy megtudja valaki! – gondoltam és nagyon-nagyon kétségbe estem…” (Szülő)