Családbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
március 28. kedd, Gedeon, Johanna

Kanizsai utcai („Repülős”) játszótér

1116 Budapest, Fehérvári út 37-41. (Lágymányos)

Egyedi játszótér, ahol szinte csak fából vannak a játékok. 

A metróépítkezés befejezésével épült, 2011 végén kapta meg végleges formáját. A játszótér több korosztály számára készült: az 1-3 és a 4-12 évesek számára térben elkülönülve kaptak helyet a játszóeszközök. 

A 2500 m2-es játszótéren a mászásé a főszerep (a legkülönbözőbb köteles és csúszdás famászókák egy hatalmas homokozóban vannak). A játszótér nevezetessége egy hatalmas repülőgép, melyet szeretnek a gyerekek, mert kívül-belül megmászható. Ezen kívül 2 bébihinta és 2 laphinta van.

A legkisebbek számára egy külön sarok van kialakítva - egy hajót formázó csúszó-mászókával, rugós játékokkal és sok homokkal  (a nyári hónapokban póznákra erősített ponyvákkal árnyékolják), mert csak a játszótér közepén van egyetlen terebélyes fa, melyet pad vesz körbe. 

Szépen karbantartott, rendszeresen takarított. Tömegközlekedéssel jól megközelíthető

LEGFRISSEBB
×

Tudatos Szülő, Tiszta Gyermek – Drogprevenció Újbudán  

„Ez hogy lehet? – hallottam önmagam segélykiáltását, amint megtudtam. Mindig azt gondoltam: „Á, az én gyerekem soha!” – néha ugyan hallottam egy s mást a drogról, ám elképzelni sem tudtam, hogy ez velünk, a mi családunkban előfordulhat. Legyintettem és éltem tovább a már megszokott – ha lehet ilyet mondani – feszültséggel, meg nem értéssel, konfliktusokkal teli családi életem. Hajtottam a munkahelyemen, dolgoztam keményen. Néha még a munkát is hazahoztam. És ha gyerek nem jól tanul? – elintéztem némi fenyegetőzéssel, mi lesz, ha megbukik, hol dolgozhat majd a jövőben. Itt tartunk. Mit tettem, mit csináltam rosszul? – kérdeztem magamtól, míg az önvád lassan körbeölelt. – Kihez forduljak, ki tud segíteni? Mit kellett volna másképp tennem? – cikáztak tovább a kérdések a fejemben, egyik a másik után. – Csak, nehogy megtudja valaki! – gondoltam és nagyon-nagyon kétségbe estem…” (Szülő)