Családbarát Újbuda

Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzatának honlapja
  |  
A+   A-
  |     |  
március 23. csütörtök, Emőke

Családi nap a Petőfi laktanyában

A 32. Nemzeti Honvéd Díszegység Budapesti Helyőrségi Zenekarának szakalaki bemutatójával kezdődött a Petőfi laktanya nyílt napja október 1-én. Ezt követően a Díszegység Különleges Díszelgő Csoportja kápráztatta el az érdeklődőket, felvonultak a mazsorettek is, utánuk pedig a Gyermekvasút Nosztalgia Zenekar koncertezett, illetve felléptek a BHSE kisgyermek-tornászai is.

A kisgyermekeket kreatív kézműves programokkal várták október 1-én a Petőfi laktanyában rendezett családi napon. A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum múzeumpedagógiai foglalkozásának keretében huszárcsákót készítettek és megtekinthették az 1848-49-es szabadságharc egyenruháit is a gyerekek, akik beöltözhettek a rendszeresített katonai, díszelgő és rendészeti egyenruhákba is.

Az egészségmegőrzés is fontos szerephez jutott a családi napon, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjának munkatársai prevenciós tájékoztató programmal és kiadványokkal várták a lakosságot, igény szerint még vércukorszintet is mértek. Délután „Stand-up” fellépők szórakoztatták a közönséget, majd a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóalj honvédtisztjelöltjei látványos küzdősport-bemutatóval demonstrálták rátermettségüket.

Egy ilyen rendezvény lehetőséget teremt arra is, hogy a közismert, de kevesek által látogatható épületegyüttest belülről is megismerje a lakosság. A Petőfi laktanyát és történetét a közeget jól ismerő, korábban ott szolgáló katonák mutatták be, körbevezetve az érdeklődőket a körleten.

D. B. S.

LEGFRISSEBB
×

Tudatos Szülő, Tiszta Gyermek – Drogprevenció Újbudán  

„Ez hogy lehet? – hallottam önmagam segélykiáltását, amint megtudtam. Mindig azt gondoltam: „Á, az én gyerekem soha!” – néha ugyan hallottam egy s mást a drogról, ám elképzelni sem tudtam, hogy ez velünk, a mi családunkban előfordulhat. Legyintettem és éltem tovább a már megszokott – ha lehet ilyet mondani – feszültséggel, meg nem értéssel, konfliktusokkal teli családi életem. Hajtottam a munkahelyemen, dolgoztam keményen. Néha még a munkát is hazahoztam. És ha gyerek nem jól tanul? – elintéztem némi fenyegetőzéssel, mi lesz, ha megbukik, hol dolgozhat majd a jövőben. Itt tartunk. Mit tettem, mit csináltam rosszul? – kérdeztem magamtól, míg az önvád lassan körbeölelt. – Kihez forduljak, ki tud segíteni? Mit kellett volna másképp tennem? – cikáztak tovább a kérdések a fejemben, egyik a másik után. – Csak, nehogy megtudja valaki! – gondoltam és nagyon-nagyon kétségbe estem…” (Szülő)